Zen Koanok Gyűjteménye.

 A Mester rendszerint lebeszélte az embereket arról, hogy kolostorban éljenek:
- Ahhoz, hogy hasznod legyen a könyvekből, nem kell könyvtárban laknod -mondogatta.
Még erőteljesebben is megfogalmazta:
- Anélkül is olvashatsz könyveket, hogy valaha is betedd a lábad egy könyvtárba; s lehetsz lelki ember úgy is, hogy sosem mégy templomba.

Egy szerzetes azt kérdezte Fuketsutól:
- Szavak nélkül és csend nélkül hogyan tudod kifejezni a valóságot?
- Sohasem felejtem a tavaszt Dél-Kínában. A madarak megszámlálhatatlan pompázó virág közt énekelnek. 

Daiju meglátogatta Baso mestert Kínában. A Mester azt kérdezte:
- Mit látsz magad előtt?
- Magát a megvilágosodást. - válaszolt Daiju.
- Saját kincsesládád van, miért kívül kutatsz?
- Hol van az én kincsesládám?
- Aki kérdez, az a kincsesláda! - mondta a Mester.
Ekkor Daiju megvilágosodott.

Amikor Hyakujo látogatóban volt Mesterénél, egy csapat vadliba repült el felettük.
- Mik azok? - nézett fel Baso mester.
- Vadlibák, uram.
- Hova repülnek?
- Már el is mentek, uram.
Ekkor Baso hirtelen úgy megcsavarta tanítványa orrát, hogy az felkiáltott fájdalmában.
- Azt mondod, elmentek? Mind itt vannak a kezdetektől fogva! - harsogta Baso.
Hyakujo ekkor megvilágosodott.

A reggeli felolvasás után Yakusan mesterhez így szólt egy szerzetes:
- Van egy problémám, segítenél megoldani?
- Az esti felolvasásnál megoldom. - válaszolt a Mester.
Este, amikor a szerzetesek összegyűltek a teremben, Yakusan azt mondta:
- Az a szerzetes, aki reggel azt mondta, hogy problémája van, álljon elő!
Amint a szerzetes a gyülekezet elé ért, a Mester megragadta:
- Nézzétek! Ennek a fickónak problémája van!
Ezzel félretolta a szerzetest és a szobájába vonult.

Seppo mestert egy szerzetes üdvözölte illedelmesen.
A Mester öt botütést mért rá.
- Hol hibáztam? - kérdezte a szerzetes.
A Mester újra ütött és felordított:
- Khats!

Isan mester a kolostor kincstárnokáért küldött, de amikor megjelent, így szólt:
- A kincstárnokot hivattam, nem téged!
A kincstárnok nem tudott mit válaszolni. Ekkor a Mester a szerzetesfőnökért küldött, de neki is azt mondta:
- A szerzetesfőnököt hivattam, nem téged!
A szerzetesfőnök sem tudott válaszolni.

Roso mester hátat fordítva fogadta tanácsot kérő tanítványait. Barátja, Nansen így kritizálta:
- Én, ilyenkor azt mondom a szerzeteseknek, hogy helyezzék magukat a Buddha születése előtti időkbe; és néhányuknak sikerült is követni tanításomat. De ülni csak, a fallal szemben, nem válik egy tanítvány hasznára sem.

Daiji azt mondta tanítványainak:
- Testvérek! Jobb egy lépéssel mélyebbre jutni a Dharmában, mint tíz lépésnyit szétszórni belőle. Többet ér egy arasznyi belső kultúra, mint tíz arasznyiról prédikálni.
- Arról prédikálok, amit nem tudok csinálni;
Azt csinálom, amiről nem tudok prédikálni. - fűzte hozzá Tozan mester.

Egy harcmûvészetet tanuló ifjú egy kérdéssel fordult tanítójához. " Szeretném továbbfejleszteni harci tudásomat. Szeretnék egy másik mestertõl tanulni, hogy egy másik fajta stílust sajátíthassak el. Mit gondolsz errõl?"
"A vadász, aki két nyulat kerget," válaszolta a mester, "egyiket sem fogja meg."

Hyakujo mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte:
- Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné?
- Farönknek senki sem hívhatja. - mondta a szerzetesfőnök.
Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott.
- A szerzetesfőnök vesztett. - mosolyodott el Hyakujo, és Isan lett az új kolostor Mestere.

Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját.
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.

Juharlevél hull -
Látod? Egyszer az arca,
Egyszer a háta.

- Mi az Út?

- Menj!

Egy reggel, amint Manjusri álldogált a Kapu előtt, Buddha szólt hozzá:
- Manjusri, Manjusri miért nem lépsz be?
- Itt sem találom magam, minek menjek? - hangzott a felelet.

Egy nap Banzan a piacon sétált, és meghallotta, amint egy vevő így szól a mészároshoz:
- A legszebb darab húst kérem!
- Itt minden a legszebb! - válaszolt a mészáros, - nem talál egyetlen darab húst sem, amely ne a legszebb volna.
Ekkor Banzan megvilágosodott.

Kegon mestertől azt kérdezte egy szerzetes:
- Hogyan tér vissza a köznapi világba az, aki megvilágosodott?
- A széttört tükör nem ad többé képet,
a lehullott virág nem tér vissza a szárára.

Shuzan felemelte a botját:
- Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal.
Nos, minek nevezitek?